Lecsapnak a melltartókra az afrikai turisok

Írta: zöld8 | 2012. május 21. hétfő, 14:56

Lecsapnak a melltartókra az afrikai turisokAz afrikai segélyezés részét kitevő használtruha-adományozás alapgondolata első látásra meggyőzőnek tűnik. A fogadóországok textiliparát pedig már tönkrevágta, és a kulturális sokszínűségnek is kárára van.

Az afrikai segélyezésnek kevés területe van, amely olyan heves indulatokat vált ki, mint a ruhaadományozás, pedig az alapgondolat első látásra meggyőzőnek tűnik. A fejlett országokban összegyűjtik a felesleges, de még használható ruhákat, és eljuttatják a rászorulóknak. Az amerikai és európai családok gardróbjai megkönnyebbülnek, az afrikaiak pedig ingyen vagy legalábbis olcsón olyan áruhoz jutnak, amelyet egyébként nem engedhetnének meg maguknak. Bónuszként a környezetet is megkímélik az újrahasznosítással.

Arról, hogy a ruhaadományozás mennyire érzékeny műfaj, az afrikai textilipar dolgozói elkeseredett történeteket tudnának mesélni, sok országban ugyanis pont a fejlett országok félresiklott jóindulatát hibáztatják a helyi ruhagyárak bezárása miatt. Szerintük a hetvenes-nyolcvanas évektől érkező használtruha-dömping tette tönkre a helyi textilipart.

A másik oldalon viszont ott vannak a napi egy-két dollárból élő milliók, akiknek a levetett nyugati ruhák jelentik az egyetlen esélyt arra, hogy felöltözzenek. A használtruha-üzlet ráadásul rengeteg munkahelyet teremt, és ez óvatossá teszi az afrikai kormányokat, amikor napirendre veszik az import esetleges betiltását.

Ez egy abszolút jól működő üzleti modell, amelyből nagyon sokan jól megélnek - mondta az [origo]-nak egy évek óta Nairobiban élő magyar, aki úgy látja, a helyi textiliparnak esélye sincs versenyezni az olcsó nyugati ruhákkal. Kenyában szinte mindenki használt ruhát hord, és a szabók tulajdonképpen már csak azért vannak, hogy egy-egy darabot kijavítsanak, átalakítsanak. A férfiak szinte kivétel nélkül - eredeti vagy koppintott - focipólót viselnek, és bár vidéken még akadnak emberek, akik a hagyományos, törzsi viseletben járnak, ezeket a ruhákat is rendszerint valahol Kínában vagy Indiában gyártották.

A helyi társadalmi viszonyokat jól ismerő forrás szerint a használtruha-piac ugyanakkor némileg eltorzítja az emberek értékítéletét, ugyanis vannak, akik inkább megveszik az új, de silány minőségű török vagy kínai importot a belvárosi butikokból, csak azért, mert többe kerül, mint a jó minőségű, de használt és ezért olcsóbb ruha.

Lecsapnak a melltartókra az afrikai turisok

A Nyugatról érkező ruhák többsége nem adományként, hanem kereskedőkön keresztül, bálákban érkezik az afrikai országokba. A nyugati országokban összegyűjtött használtruha-adományok mintegy harmada kerül afrikai országokba, ahol utcai árusok vagy butikok kínálják olcsón a vevőknek a még használható darabokat.

Az árusok szerint a karácsonyi időszakban érkeznek a legnagyobb bálák, mert ilyenkor a nyugati országokban szinte tömegesen visznek be használt ruhákat az adományboltokba. A mitumbának nevezett használtruha-kereskedés a nyolcvanas évek végén jelent meg Kenyában, pont abban az időszakban, amikor a kenyai textilipar igazi húzóágazatnak számított, és csaknem 200 ezer embernek adott munkát. Ma kevesebb, mint húszezren élnek meg belőle.

Több afrikai ország próbálja a használt ruhák importjának tilalmával védeni a saját textiliparát, az üzlet azonban annyira népszerű, hogy a csempészeket hasonló intézkedésekkel nem lehet feltartóztatni. A tilalomnál kifinomultabb eszközöket vetett be Ghánában John Kufour volt elnök, aki például kezdeményezte, hogy péntekenként az emberek hagyományos, afrikai ruhákat viseljenek.

Sok varroda megpróbál alkalmazkodni a szorult helyzethez, és keresi a piaci rést. Egy elefántcsontparti szabó a Guardiannek azt mondta, csak úgy tudta fenntartani a vállalkozását, hogy muszlim nőknek kezdett el ruhákat varrni, őket ugyanis nem vonzza a nyugati divat.

Nemcsak a szegények számítanak azonban a használt ruhák nagy rajongóinak - állítja a nemzetközi használtruha-kereskedelemmel foglalkozó gazdasági antropológus, Olumide Abimbola. Sok afrikai csak így juthat hozzá olyan dizájner darabokhoz, amelyeket a magas áruk miatt újonnan amúgy nem importálnának az országba. A Ralph Lauren vagy Calvin Klein ingre vágyók a boltokban csak olcsó, Ázsiában gyártott utánzatokat találnak, amelyekről messziről látszik, hogy nem eredetiek. A fiatal egyetemisták ezért inkább a használtruha-boltokat választják, mert ott legalább biztosak lehetnek benne, hogy eredeti darabokhoz jutnak, elképzeléseik szerint ugyanis ha valami Európából jön, az csak eredeti lehet. Számukra pont az bizonyítja a ruhák jó minőségét, hogy használtként is jó állapotban vannak - magyarázta a szakember.

Az egyik legkeresettebb ruhadarab a melltartó, amelyet minden szállítmány érkezésekor általában nagyon gyorsan elkapkodnak, és az európai exportőrök nem is mindig tudják kielégíteni a keresletet - tette hozzá Olumide Abimbola.

Lecsapnak a melltartókra az afrikai turisok

Az ismeretlen feliratok, mint a hasznátruha átka: "Once Upon a Time, I Met a Boy, and I Kicked His Butt!," "Miss Evan's Class 2003-2004," "I Didn't Ask to be Princess"

Pólókra szükség van Afrikában, mint ahogyan nadrágra és szoknyára is - mondta az [origo]-nak Borbély Emese, a főként Kenyában tevékenykedő Taita Alapítvány kuratóriumának elnöke. A forró éghajlat miatt ugyanis az afrikai öltözködés egyik alapszabálya, hogy a mellkas, a térd és a váll fedve legyen. Ezeknek a követelményeknek persze a nyugati ruházat nem mindig felel meg.

Borbély Emese az alapítvány Kenyában működő árvaházában azt tapasztalta, hogy amikor a gyerekek körében szóba kerül, hogy mit tanultak a nyugatiaktól, kiemelt helyen említik az öltözködést, és a kulturális hasonulás egyik eszközeként tekintenek rá. A kenyai utcákon egész furcsa egyvelege látható az Európában húsz-harminc évvel ezelőtt divatos ruháknak és a sportmezeknek, amelyek egyre inkább háttérbe szorítják a hagyományos öltözetet. A nyugati kultúra iránti vonzódás azonban össze is zavarja az afrikaiakat, és sokukat már nehéz meggyőzni arról, hogy a helyi forróságban pont a hagyományos, lepedőszerű öltözet a legcélszerűbb - magyarázta Borbély Emese.

Az [origo] által megkérdezett magyarországi szervezetek általában a szállítás magas költsége miatt nem juttatnak el ruhákat Afrikába, és inkább azt a megoldást választják, hogy pénzt visznek ki, és a helyiektől megveszik a szükséges darabokat.

Az Afrikáért Alapítványnál ruhadömpingről semmiképpen sem lehet beszélni, a szervezet ugyanis logisztikai okokból nem is tud nagyobb mennyiségű adományt befogadni, illetve továbbküldeni. Ennek ellenére a Kongóban iskolát és árvaházat fenntartó alapítványnál megtalálták a módját annak, hogy miként öltöztethetik az afrikai gyerekeket. Az önkénteseik saját poggyászként viszik el az alapítványhoz érkező kisebb adományokat, így évente többször eljuttatnak pár doboznyi gyerekruhát a kongói intézményeikbe.

forrás: Origo, kép: scarlettlion.com, mayalau.com


Hozzászólások

Üzenet