Táj van - Interjú Csemez Attila tájépítésszel

Írta: zöld8 | 2012. augusztus 31. péntek, 07:00

Táj van - Interjú Csemez Attila tájépítésszelEgy tájépítész munkája akkor eredményes, ha nem látni az eredményét - vallja dr. Csemez Attila, a BCE Tájépítészeti Karának volt dékánja. Egy tájépítész tájba illeszt, konfliktust vizsgál, terveket készít - most pedig interjút ad.

A tájépítész kifejezés úgy ötven éve volt először olvasható hivatalos okmányban Magyarországon. Egészen fiatalnak mondható ez a szakma. Mit csinálnak a tájépítészek, hol találkozhatunk a munkáikkal?

A XIX. századig vezethető vissza ez a kifejezés, amikor Frederick Law Olmsted, a Central Park tervezője 1872-ben tájépítésznek nevezte önmagát. Európában a két világháború között kezdett meghonosodni a szakma, és a második világháború bombázásai utáni helyreállítás során, az ötvenes években vált valóban ismertté. Maga az ismertség azonban viszonylagos. Némi iróniával ugyanis azt szoktam mondani: a tájépítész tevékenysége akkor minősíthető megfelelőnek, ha nem látni az eredményét. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy vagy megakadályozta a természet rombolását, vagy annyira tájba illeszkedően képes megtervezni a beruházást, hogy az végeredményében természetes benyomást kelt.

Táj van - Interjú Csemez Attila tájépítésszel/Central Park

Április végén rendezték meg A tervezés növekvő szerepe a klímaváltozásra való felkészülésben című kon­ferenciát, melynek ön volt a levezető elnöke. Milyen eredményt hozott a szimpózium?

A recept egyszerű, minél több és minél intenzívebb zöldfelületre van szükség. Ennek megvalósítása, sajnos, kicsit döcög, mert bár mindenki egyetért az alapelvekkel, ám ha a gyakorlatba kell átültetni, akkor bizony működnek a gyarló és önös érdekek. Csak a fővárosban több tucat sportpálya szűnt meg a rendszerváltás óta, de országszerte beépítésekkel csipkézik a zöldfelületet. Ahol a kiskapukat meg lehet találni, meg is találják. Pedig bizonyított tény: a városi hőszigetek ellen a legjobb védekezés a fás növényzet, főleg, ha minél nagyobb az összefüggő zöldfelület.

A konferencián mindenki egyetértett abban, hogy a tájépítészek képesek hozzájárulni a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez. A táj az összes létező fejlesztés befogadó közege, ezért a tájépítészeknek már a tervezésnél törekedniük kell arra, hogy minél több tervezői csapatban képviseljék a szakmát, hiszen nemcsak az esztétikai kérdésekben, hanem az ökológiai, a környezetvédelmi szempontok határozottabb érvényesítésében is nagy felelősség hárul a tájépítészekre.

Nem lesz könnyű a küzdelem, hiszen napjainkban jószerével kizárólagos szempont a gazdaságosság. Szinte mindent a pénz határoz meg. Számításba veszik valamennyire a természeti értékeket?

Sajnos eladható a táj. Több tervtanács tagjaként is követem az engedélyezési terveket, és meg kell állapítanom: szinte minden és mindenki megvásárolható. Egyedi eset, amikor egy település vezetője vagy főépítésze nem engedi be a multit vagy a bevásárlóközpontot. Az ajánlásaink szakmaiak, amennyiben nyitott fülekre találnak, akkor hosszú távon is kedvezően alakulnak a helyiek életfeltételei, ellenkező esetben a pillanatnyi érdekek érvényesülnek. A munkám eredményességének megítélése elég széles skálán mozog: nulla és száz százalék között. Van, ahol falnak ütköztem, és van, ahol teljes volt a siker.

Idén tavasszal hatalmas meglepetésként ért, amikor megtudtam, hogy rehabilitálták a hollókői hagyásfás legelőt, a világörökség részét. A hagyásfás kifejezés onnan ered, hogy a legnagyobb tölgyeket, kőriseket, csereket, hársakat, juharokat nem vágják ki. Meghagyják, hogy nagy melegben alattuk hűsöljön a jószág, nőjön a fű, legyen fészkelőhelyük a madaraknak, amelyek megtisztítják a marhákat a rovaroktól. Mindenesetre az ilyen pozitív lépésekből erőt lehet meríteni…

Táj van - Interjú Csemez Attila tájépítésszel/Hollókő

Van esély arra, hogy Budapesten több zöldfelület legyen?

A kedvező adottságok, a budai hegyek, a Duna-vonal és az ipari termelés drasztikus visszaesésének köszönhetően a főváros levegője – a belvárosi kerületeket leszámítva – elfogadható. A veszélyeztetett városrészekben viszont kritikán aluli a helyzet: hiányzik a zöldfelület, zsúfoltak az utcák, és a közlekedés is rengeteget ront az összképen. Még európai viszonyításban is rendkívül rosszak a mutatók. Ferencváros kifejezetten ötletesen tett szert új zöldfelületekre. A beruházóknak kizárólag az épület helyét adta át, a tömbbelső parkosítása ugyan a kivitelező feladata, a terület azonban az önkormányzat tulajdonában maradt. Angyalföldön szintén sok, hasonlóan jó példát találunk. A gyakorlat azt mutatja, ahol megvan az akarat, ott lehet tenni az ügy érdekében.

Táj van - Interjú Csemez Attila tájépítésszel/Ferencvárosi városrehabilitáció

Budapestnek igen jók a táji adottságai, azonban jobban kell sáfárkodni velük. Az ötvenes években Granasztói Pál Ybl-díjas építészmérnök az akkori építésügyi és városfejlesztési miniszter vezető munkatársaként a Ganz-MÁVAG bővítéséről tárgyalt. A fejlesztés eredményeképpen a Népliget harmadát beépítették volna. Granasztói azzal érvelt, hogy ha egy szalámit felvágnak, akkor az már sosem marad egész. A mai napig nem tudni miért, de a nem túl magas iskolázottságú igazgató igazat adott neki, és a Népliget megmenekült. Sajnálatos, hogy a mai döntéshozók ritkán tanúsítanak kellő józanságot ezekben a kérdésekben.

A teljes interjú az Innotéka.hu-n olvasható.
képek: Agnes Denes, villagevoice.com, kallojazmin, radaykonyveshaz.hu, napibudapest.blog.hu


Hozzászólások

Üzenet