Embermérnökség – Ijesztő megoldások a bolygó védelmére

Írta: zöld8 | 2014. április 25. péntek, 12:14

Embermérnökség – Ijesztő megoldások a bolygó védelméreA klímaváltozásra már sokféle megoldás született, de az embermérnökség ideája őrültségben kiemelkedik mind közül. Az elmélet három filozófus közös tanulmányaként jelent meg. Módszerük lényege az emberek orvosbiológiai módosítása a klímaváltozás enyhítése érdekében.

Az szerzők (S. Matthew Liao - New York Egyetem, Dr. Andreas Sandberg és Dr. Rebecca Roache - Oxford Egyetem) célja az volt, hogy olyan eljárást találjanak ki, amellyel minimalizálható az a veszély, hogy az emberiség a klímaváltozás elleni harcban felsorakoztatott eszközeivel még nagyobb környezeti katasztrófát okozzon, mint ami ellen eredetileg küzd. Úgy vélik, hogy a klímaváltozás megoldására létezik valamilyen egyszerűbb, kézzelfoghatóbb módszer a bolygómérnökségnél.

Embermérnökség

Ahogy az elnevezés is mutatja, a középpontban a környezet helyett az emberek módosítása áll, annak érdekében, hogy megállítsuk, vagy legalábbis ne súlyosbítsuk tovább a globális felmelegedést. Tanulmányukban, a Human Engineering and Climate Change-ben (Embermérnökség és klímaváltozás) négy fő példával demonstrálják, hogy mit értenek ember mérnökség alatt.

Antihús-tapaszok

Első példájuk arra épül, hogy a haszonállatok tartása nagy százalékban hozzájárul a szén-dioxid emisszióhoz. A United Nations Food and Agriculture Organization (Szövetségi Étel és Mezőgazdasági Szervezet) felmérése szerint a CO2 kibocsátás 18%-ért a haszonállattartás a felelős. Annak érdekében, hogy ez az arány csökkenjen, meg kell szüntetni a húsevést (de legalább a vörös húsokét), így kereslet hiányában a kínálat is megszűnne. Ezt azzal szeretnék elérni, hogy olyan anyagot juttatnak az emberek szervezetébe, amelynek hatására, ha vörös húst látnak, akkor elfogja őket a hányinger. Mindezt például hasonló tapaszokkal lehetne kivitelezni, mint amiket a dohányzásról leszokni kívánók viselnek.

Prokrusztész ágya

Második bemutatott ötletük szerint redukálni kellene az emberek ökológai lábnyomát. Erre jó módszer lehet, ha csökkentjük az emberi test méretét. Az alacsonyabb emberek kevesebb energiát fogyasztanak, hiszen kisebb testet táplálnak. Nem is beszélve arról, hogy a magasság nagyobb súllyal is jár, tehát egy magasabb ember hamarabb használ el például egy cipőt, és többet fogyaszt a kocsija is.

Az egyik megoldás erre a „problémára” az, hogy hormonkezelés segítségével csökkentik a testmagasságot (ez a módszer egyébként bevett eljárás a kórosan magas gyermekek esetében). A másik alternatíva a PGD (preimplantation genetic diagnosis), amely azt jelenti, hogy a szülők kiválaszthatják, hogy melyik embriót ültessék be az anya szervezetébe. Esetünkben nyilván azt, amelyik alacsonyabb lesz felnőtt korában. Ez az eljárás ebben a formában még nem létezik. Más tulajdonságok alapján viszont már lehet választani gyereket.

Születésszabályozás

Az ötletek sorában a következő embermérnöki eljárás a születésszabályozás. A szerzők itt arra alapozzák az elméletüket, hogy a tanultabb nők kevesebb gyereket szülnek. Másrészt jellemzően nincs gyermekük 18 éves koruk alatt. Mindebből arra következtetnek, hogy kognitív fejlesztés segítségével szabályozható lenne a születések száma, ergo az a cél, hogy okosabb embereket hozzanak létre. Azt, hogy mindezt hogyan érnék el, ez esetben nem ecsetelik.

Porok és tabletták

A negyedik, tehát utolsó bemutatott módszerük pedig az, hogy gyógyszerek segítségével fejlesszék az emberek empatikus készségét. A cél, hogy azok együttműködőbbek legyenek és fogékonyabbak a környezeti problémákkal kapcsolatban. Tudjanak például segíteni a klímaváltozás sújtotta területeken. Ennek megvalósítását az oxitocin nevű hormon segítségével képzelik el.

Összegezve a tanulmány szerzőinek ötleteit, az általuk fenntarthatónak vélt jövőbeli társadalmat alacsony, okos és empatikus emberek alkotnák, akik kognitív fejlettségükből fakadóan nem vállalnának egy-két gyermeknél többet.

Azt mindenképp kimondató, hogy az embermérnökség módszertana logikusnak tűnik, és elméletben akár működhetne is, hiszen elkerüli a globális környezetbe való beavatkozást azzal, hogy csak egy fajt módosítana.

Az viszont más kérés, hogy van-e joga bárkinek ilyesmiben dönteni. Ezt nyilván a szerzők is tudják, ezért hirdették meg elképzelésüket önkéntes alapúnak. Mindezzel remélve, hogy a példák láttán elterjed, és egyre többen vállalnak majd részt benne.

Mielőtt azonban bárki öko-nácinak tartaná őket, le kell szögezni, hogy tanulmányukban egyértelműen kijelentik, hogy ez az elméletük mindenképp megvitatás tárgya kell hogy legyen. Másrészt azt sem állítják, hogy ez a legjobb ötlet a klímaváltozás megoldására, viszont akadhat valaki, aki olvasva az elképzeléseiket, előáll valami még egyszerűbbel.

Úgy tűnik tehát, hogy az embermérnökség egy eszmefuttatás csupán, legalábbis egyelőre. Ám elég csak a manapság még szigorúan szabályozott PGD eljárásaira gondolnunk, hogy feltehessük a kérdést: nem tartozik vajon ez is az embermérnökség fogalomköre alá? Innen nézve lehetséges viszont, hogy nem is választ el minket olyan sok lépés ezektől a futurisztikus eljárásoktól.

szerző: Kronoméné Szászi Tímea, kép: mugley via Compfight cc


Hozzászólások

Üzenet