A legfájóbb pazarlás: Az élelmiszerhulladék

Írta: zöld8 | 2015. március 03. kedd, 14:00

A legfájóbb pazarlás: Az élelmiszerhulladékHa az élelmiszer olyan drága lenne, mint egy Ferrari, fényesítenénk és törődnénk vele. Ehelyett megdöbbentő mennyiségű élelmiszert pazarolunk el és dobunk a szemétbe - ugyanakkor legalább egymilliárd ember éhezik a világon.

Az Egyesült Államokban az összes megtermelt élelmiszer 40%-át soha nem fogyasztják el. Európában 100 millió tonna élelmiszert és készételt dobunk ki évente, írja a Receptneked.hu. Az emberi fogyasztásra előállított élelmiszer egyharmada elveszik, mielőtt elfogyasztanánk.

Per Pinstrup-Andersen, az ENSZ Élelmezésügyi- és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) független tanácsadó testületének az elnöke szerint ezt a problémát mindenképpen kezelni kell. A testület legutóbbi jelentése leírja, hogy az élelmiszer-pazarlás számos különböző okból történik a világ különböző részein, emiatt a megoldásnak is helyinek kell lenni.

Amorf igények

Vegyük például Chris Pawelskit, aki egy negyedik generációs amerikai hagymatermelő. Pawelski hónapokig neveli a hagymát, de a szupermarketek, ahová eladja a termést, csak egy bizonyos méretű és kinézetű hagymát vesznek meg tőle. „Ha túl nedves vagy túl száraz az idő, a hagymák egyszerűen nem lesznek akkorák, amekkorát ők elfogadnak”, mondja a termelő. „Lehetnek rajta tökéletlenségek vagy karcolások. Semmi baj nincs azokkal a hagymákkal, tökéletesek a fogyasztásra, de a fogyasztó, a szupermarket lánc szerint, nem akar ilyen hagymát vásárolni”. Eddig a visszautasított hagymát elküldte a hulladéklerakókba. Ma Pawelski már együtt dolgozik egy helyi jótékonysági szervezettel, amely szétosztja a nem tökéletes kinézetű hagymákat.

Üzleti szinten

Ugyan a gazdag országokban a bevásárlóközpontok, a fogyasztók és a vendéglátóipar közösen felelős a legtöbb kidobott élelmiszerért, akadnak jó példák is. Az egyik brit szupermarket lánc az üzlet minden részén harcol az élelmiszer hulladék ellen. Csökkenti árait, hogy eladja azokat a termékeket, amelyek közeli lejárati dátummal rendelkeznek, a maradékot pedig jótékonysági szervezeteknek adományozza, és a máshol nem hasznosítható hulladékot pedig a bionövény-termeléshez szükséges energia előállításhoz küldi el.

Tudatos vásárlók

Aztán vannak a fogyasztók, mint például Tara Sherbrooke. Egy elfoglalt, dolgozó két kisgyermekes anya, aki törődik azzal, hogy elkerülje az élelmiszerek kidobását, de még mindig sok étel végzi a kukában nála is. „Körülbelül 20 font (kb. 8200 forint) értékű élelmiszert pazarolok el hetente, ezek általában félig elfogyasztott ételcsomagok, vagy lejárt szavatosságú ételek.

Az Egyesült Királyságban tanulmányok mutatták ki, hogy a háztartások évente körülbelül 7 millió tonna olyan élelmiszert dobnak ki, amelyeket még el lehetne fogyasztani.

A probléma egyik része a rossz bevásárlási szokások, de sok fogyasztó össze is keveri a termékek címkéjén látható két terminust. A „fogyasztható” kifejezés a szigorúbb, mivel a fogyasztható dátum után már nem biztonságos elfogyasztani az adott terméket, míg a „minőségét megőrzi” terminus nem olyan szigorú határidőt jelöl, csak az adott dátum után csökken a termék minősége. Angolul ez ésszerűbben hangzik: „best before”, vagyis kb. „eddig a legjobb”.

Gazdag vs. szegény

Pinstrup-Andersen professzor szerint ehhez még hozzájárul, hogy az élelmiszerek a jómódú országokban a jövedelemnek relatíve csak kis részét teszik ki, így az emberek könnyebben engedik meg maguknak, hogy kidobják azokat. A fejlődő országokban nem a gazdagság a probléma, hanem a szegénység.

Indiában a magas hőmérséklet miatt a zöldségek és gyümölcsök nem maradnak frissek sokáig a piacokon. Delhi Ázsia legnagyobb termelői piaca, ám nem tudja sokáig tárolni a megtermelt termékeket. Nem elég tehát beruházni a jobb mezőgazdasági technikákba, a szállításba és a raktározásba. Ez csak kieső jövedelmet jelent a kisebb gazdálkodóknak, és magasabb árakat a szegény fogyasztóknak.

Ami a kalóriákat illeti, a gazdák 4600 kalóriának megfelelő élelmiszert állítanak elő személyenként naponta. De átlagosan csak 2000 kalóriát eszünk meg napi szinten, ez azt jelenti, hogy a megtermelt kalória több mint fele elveszik a farmer földjétől a villánkig tartó úton.

Ahogy a FAO jelentése összegzi: mindenki számára van elegendő élelmiszer, csak sok a hatékonytalanság.

Pedig az élelmiszerhulladékok környezeti hatása óriási. Annak a területnek a nagysága, amely az évente elpazarolt élelmiszerek előállításához szükséges egy mexikónyi területet tesz ki. A víz, amelyet a kidobott gabonák öntözésére használnak, 9 millió ember napi szükségletét tudná kielégíteni. És az elpazarolt termelés 10%-kal járul hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához a fejlett országokban.

A legfájóbb pazarlás: Az élelmiszerhulladék

A jövő

A környezeti károk visszafordítására próbálkoznak néhány programmal. A Newtown Creek Szennyvíztisztító telep Brooklynban egyike ezen projekteknek. A telep a helyi iskolákból és éttermekből vásárol ételmaradékot és belőle energiát állít elő. Az ételekből szennyvíziszapot állít elő, amelyből gázt termelnek.

A kísérleti program különösen időszerű. Kívánatos lenne, ha a nagyvárosok éttermei nem dobnák az élelmiszermaradékot a lerakókba, és megfordulnának a folyamatok, például ilyen alternatívákkal. Vagy úgy, mint New York-ban, ahol egyenesen a polgármester bíztatja az éttermeket komposztálásra. De más megoldásokkal is egyre több helyen találkozhatunk, például az ingyenes ételmegosztó portálokkal.

Az élelmiszer hulladékok tehát a politika és a környezetvédelem látókörébe kerültek, ám nagyon sok még a tennivaló a döntéshozók és az egyének részéről is. Ahogy Pinstrup-Andersen professzor hozzáteszi: „Nem igazán ismerjük, hogy mennyi élelmiszert dobnak ki, csak azt tudjuk, hogy sokat.

kép: Rowan Peter via Compfight cc


Hozzászólások

Üzenet